DohányKult – reklámoktól a tilalmakig

2023. febr. 24. | #körkép | 0 hozzászólás

Az elmúlt közel hatszáz évben a dohány és a dohányzás európai és amerikai történetében széles skálán mozgott az erről alkotott kép. Emlegették csodanövényként, termesztették dísz- és gyógynövényként, használták társadalmi státusszimbólumként, a huszadik században az egyik legmenőbb közösségi szokásként jelent meg. A 2000-es évek elején elindult egy reverz folyamat – megjelentek a dohány kereskedelmi terjesztésénék robusztus és szigorú szabályozásai, az okozott egészségügyi károk hangúlyozása, valamint a dohánytermékek reklámozásának teljes tilalma.

Az első dohányreklám

Az első, nem modern értelemben vett reklám a word-of-mouth azaz a szájmarketing volt. Ezt Jean Nicot hajtotta végre – akiről a dohány hatóanyagát is elnevezték – azzal, hogy Medici Katalinnak a dohányzást javasolta migrénes fejfájásainak enyhítésére. Tudomásunk szerint ő maga nem dohányzott és érdekes lenne, ha megmutathatnánk neki mit indított útjára Európa-szerte. A korabeli tiltásokkal ellentétben II. József támogatta a dohányzást és a magának a növénynek a termesztését. Az 1848-49-es szabadságharc előtt 50.000 mázsa értékesítést történt magyarországi községekből, ahová a király maga hozatott amerikai dohánymagot.

forrás: dohanymuzeum.hu

A Debreceni Kalendárium ajánlása így szól: „ez a hónap a házasodás, a feredés, és a dohányzás ideje.”

Az 1800-as években hatalmas fejlődésnek indult az dohányipar, a gyártást a gépeket fejleszteni kezdték, sorra nyíltak Magyarországon, és világszerte a dohánygyárak – rengeteg embernek adva ezzel megélhetést. A magánvállalkozások gombamód kezdtek szaporodni mígnem 1851-ben császári parancsra a dohánygyártás állami monopólium lett és a termelést központilag kezdték el szabályozni és szervezni. Ez némileg átalakította az ipart és a piacot, ám a dohányzás népszerűsége töretlen maradt, sőt. Elindultak a különböző reklámkampányok, szinte ezzel egyidőben fejlődött vált kifinomult tudománnyá a reklámpszichológia – ezt mutatja a szinte célcsoportszegmentált fogyasztásösztönző kommunikáció.

forrás: dohanymuzeum.hu

A cigaretta hazai élete

1865-ben Magyarországra is elért a dohányzás legújabb formája, a cigaretta. 1915-re már 22 állami dohánygyár működött. 1927-ben évi kétmilliárd darab cigarettát füstölt el az ország – és ez már egy visszaeső szám, mert ekkor jelentek meg az első iratok, amelyek a dohányzás ártalmairól szóltak – homlokegyenest a korábban egészségügyi problémák kezelésére ajánlott reklámokhoz képest. Ettől a ponttól kezdve elindult egy kettős kommunikáció – a pro mellett megjelentek a kontrák is. Ahogy korábbi cikkünkben is írtuk (idelinkelni a füstön innen és túl cikkünket) a dohányipar jelentős és szinte kiapadhatatlan pénzforrást, valamint rengeteg ember megélhetését adta, így a megjelenő egészségügyi állásfoglalások mellett népszerűsítése tovább folytatódott.

Hosszú időn át, egészen a 2000-es évek elejéig kétféle kommunikáció zajlott.
Az egyre erősödő hangok, orvosi kutatások, és állasfoglalások, amelyek egyértelművé tették, hogy a dohányzás halálos betegségek forrása, végül 2008-ban a magyarországi közvetett és közvetlen reklámtilalom törvénybeiktatását eredményezte. Eddig a pontig plakátokon, újságokban és magazinokban, prospektusokban, szórólapokon, tévéreklámokban, filmekben különböző nyílt és közvetett, professzionálisan kidolgozott reklámokat láthattunk – hazai és nemzetközi viszonylatban. Álljon itt most néhány példa reklámoktól egészen a tilalmakig – néhányukat az idősebb generáció talán még élőben is láthatta.