Eredet és történeti kitekintő

A dohány (Nicotiana) Közép-Amerikában, laboratóriumi vizsgálatok szerint egészen pontosan Peru és Ecuador környékéről származik. Kevesen tudják, hogy a dohány növény a burgonyafélék családjába tartozik, átlagosan 80-90cm magasra, de előfordul, hogy akár két méteresre is megnő. Az egyébként meleg és nedves égövet kedvelő növényt mérsékelt éghajlaton is sikerült meghonosítani – nem kis fáradtsággal, ugyanis termesztése munkaigényes, szaporítása alaposságot és körültekintést igényel.
A dohánylevelek szüretjét követően a szárítás és fermentálás után kerülnek be a gyárakba, ahol szivarok, cigaretta és fogyasztási dohány készül belőle.
Eddigi ismereteink szerint a növény vaskos szárát tüzelőként használták és amikor meggyújtották a füstje a rovarok és moszkitók ellen is hatásosnak bizonyult. Miután a keletkező füst belélegzését nem lehetett elkerülni, az őslakosok hamar megtapasztalták a dohány bódító és kellemes hatását – ekkor kezdődött el a dohány tudatos használata.
Mire Kolumbusz Kristóf odaért felfedezni az Új-világot, ott már szinte rítusos hagyományi voltak a dohány rendkívül széleskörű felhasználásának – ették, itták, rágták, orrba dugták, de még végbélkúpként és szembe is helyezték. Termékenységi és harci győzelem rítus is fűződik a dohányhoz, de összességében elmondható, hogy a dohányt narkotikumként használták. Az európai hódítók kíváncsian szemlélték az őslakosok ezen szokásait és naná, hogy kipróbálták a dohány szívását – így jutott el hozzánk Európába az új divat. Mind az egysült Államokban mind Európában gazdasági és kereskedelmi erőforrásként egyfajta katalizátorként került be a köztudatba és a közhasználatba.

A dohány hatóanyaga és annak keresztapja

A dohány hatóanyaga, a nikotin valójában egy nagyon erős idegméreg. Kis mértékben más növények is tartalmaznak nikotint, mert kiválóan távol tartják a rovarokat, ám olyan mennyiségben egyikben sem tartalmazza ezt az anyagot, mint a dohány. Nevét Jean Nicot-ról kapta, aki francia nagykövet volt Portugáliában – valójában ő volt a dohány európai elterjesztője, azzal, hogy meghonosította a növényt Európában. 1559-ben innen küldött dohányt Medici Katalinnak, hogy migrénes fejfájását enyhítse. Bátran kijelenthetjük, hogy az emberi történelem egyik legmegosztóbb fogyasztási cikkét köszönhetjük neki.

A dohányzás európai elterjedése

Elterjedésekor a füvészkönyvek dísz- és gyógynövényként említik, ám Hollandiában és Angliában már dohányoztak az emberek. A dohány gyorsan és megállíthatatlanul terjedt. Spanyolországból az olaszokhoz, onnan pedig Kelet-Európa felé. A Habsburgok magánkertekben termesztették.
Magyarországon az Apaffy, Bornemissza és Báthory családok használták először gyógynövényként.
A dohány szó keletkezésére több elmélet is van: a dohányfüstöt dohosnak találták és a használatot rosszullétek követték, ebből származtatják a dohot hány kifejezést, amiből lerövidítve megszületett a dohány szó. Nyelvészek szerint egy perzsa szó (dochan) a dohány szó eredete.
A bennszülöttek gyógynövényéből divatszokás lett – Londonban elkezdtek pipázni majd a 17. században a dohányzás rohamosan terjedt tovább Franciaországban, Németországban, Ausztriában és Svájcban is. Az angol és velencei hajókon eljutott az oroszokhoz – ahol a papság és a vallás ellenszenvének köszönhetően a cár betiltotta a dohányzást Moszkvában, ám az országban lévő hideg éghajlat miatt az emberek megszerették a dohány meleg füstjét. A Földközi tengeren keresztül végül a törökökhöz is eljutott az új módi. 1627-ben indult el az a változás, amely napjainkban is jellemző – egy olasz herceg indította el a dohány és a szeszesitalok monopolizálását és adóztatását, melyet az országok vezetői sorra követtek, mert meglátták a dohányban lévő folytonos és nagyvolumenű pénzforrás lehetőségét. Mindenhol feloldották a használatra vonatkozó tilalmakat, így a dohány és a dohányzás térhódítása Európán túl világszerte robbanásszerűen beindult.

Forrás: dohanymuzeum.hu