Mi is valójában a dohányzás? Egy rossz szokás, függőség, szenvedély vagy egy menő és a társadalmi életbe mélyen beivódott és elfogadott társasági vagy személyes rítus? Sokan sokféleképpen válaszolják meg ezt a kérdést. Mindenesetre azt kijelenthetjük, hogy a dohányzás a valaha volt egyik legmegosztóbb jelenség, ami a nemdohányzókat, és végül is az egész emberiséget érinti. Az európai dohánytermesztés mára több mint ötszáz éves múlttal rendelkezik. Tény, hogy a dohányzás elterjedésekor még nem volt ismert, hogy a dohány hatóanyaga, a nikotin egy idegméreg. Nem beszélve a dohány 4000 kémiai vegyületéről, amelyek égetés közben komoly károkat okoznak a tüdőn túl az egész testben. Mit tudunk ma ezen káros hatásokról, mi történik a gyártók és a kormányzatok részéről a dohányzás okozta ártalmak csökkentéséért, és dohányosként mit tehetünk az egészség-tudatosabb életért?

Füstölgő kaszás

Korábbi cikkünkben foglalkoztunk a dohány származásával és európai elterjedésével. A téma egy másik vetülete kapcsán írtunk a dohányzást övező átalakulásról és trendekről is. Mára nyilvánvaló, hogy a dohányzás jelentős károkat, és gyakran hosszú lefolyású és halált okozó betegségeket okoz használóinak.

Sokáig a nikotint tették felelőssé az okozott egészségügyi károkért, ami részben igaz is, mert a nikotin magas vérnyomást és szívfrekvenciát okoz. Azonban a szervezetben keletkező betegségek valódi oka az égési folyamat közben felszabaduló kátrány, füst és az egyéb felszabaduló vegyianyagok.
A dohányfüstben több ezer vegyianyag keletkezik, amelyekből közel száz hozható közvetlen összefüggésbe a különféle betegségek megjelenésével.

Miért csinálják sokan mégis?

Érdekes kérdés, hogy a fentiek tudatában vajon mi lehet az oka, hogy mindez nem szolgál elegendő okként és elrettentő erőként ahhoz, hogy elhagyjuk a dohányzást? Nos, erre is sokféle válasz létezik.

„Pityu egész életében pöfékelt, majd’ 90 évesen halt meg, azt semmi baja nem volt.”

„Valamiben úgyis meg kell halni.”

„Nehogymár mindenről le kelljen mondani, ami jó!”

„Csak ülünk a barátaimmal, beszélgetünk, lazítunk, felbontunk egy finom bort és valahogy automatikusan jön az, hogy rágyújtunk.”

Mi a célunk, és mi nem?

Ennek az oldalnak nem célja a fogyasztói viselkedés, és szokások megítélése.
A célunk egy semleges, széleskörű, tényeken és tudományos kutatásokon, valamint tapasztalatokon alapuló információ megosztása. Igyekszünk teljessé tenni a képet, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a füstmentes világ és élet előnyeit és lehetőségeit kiemeljük és támogatjuk.

Ami komolyabb etikai és erkölcsi felelősséget és kérdést vet fel az a passzív dohányzás ténye, és az ezáltal okozott ártalmak, amelyet a nemdohányzóknak kell elviselniük úgy, hogy ők valójában nem választanák a füstölést, de ki vannak téve a környezetüknek. Kezdve az édesanya méhében fejlődő magzattól, a dohányzó szülők gyermekein át azokig az idősekig, akiknek szintén nincs választásuk ebben a kérdésben.

A füstmentes élet felé való haladás támogatása az ő érdekükben a legfontosabb, hiszen az ő kitettségük nem önkéntes.

Merre megy ma a dohányipar?

Köztudott tény, hogy a dohányipar jelentős és szinte kiapadhatatlan pénzforrás kormányzati és piaci oldalon is. Azóta, azonban, hogy ezen kutatási eredmények napvilágra kerültek és bizonyítást nyertek, a dohányipar meghatározó szereplői stratégiát és irányt váltanak. Alapjaiban változtatják meg üzletüket, és szinte küldetésükké vált az ártalomcsökkentés. A Philip Morris International – az egyik vezető amerikai dohánygyártó cég – oldalán olvashatjuk, hogy egy teljesen új célt fogalmaztak meg:

„Jövőnket arra építjük, hogy a cigarettát füstmentes termékekre cseréljük, amelyek – bár nem kockázatmentesek – jobb alternatívát jelentenek, mint a dohányzás. Ez történelmünk legnagyobb változása. És ez a megfelelő fogyasztóink, cégünk, részvényeseink és a társadalom számára.
A tudomány és az innováció vezetésével, valamint a megfelelő szabályozási ösztönzéssel és a civil társadalom támogatásával gyorsabban megvalósíthatjuk a füstmentes jövőről alkotott elképzelésünket.” (forrás: pmi.com)

Az Indexnek készített, társadalmi tájékozódást elősegítő cikkükben konkrétan kijelentik: