A történészek úgy vélik, hogy a szivart – voltaképp a dohányzás legelső formáját – az ókori maják találták fel, akik pálmalevélbe, vagy útifűlevélbe csomagolták a dohányt és elszívták. A régészek még egy ősi maja edényt is felfedeztek a 10. századból, amely egy maja férfit ábrázol, aki az egyik nagyon korai szivart szívta. Az angol „cigar” szó a maja „sikar” szóból származik, ami nagyjából annyit jelent, hogy „dohánylevelet szívni”. Bámulatos információink vannak a hihetetlenül fejlett maja kultúráról – s a tetejében még a szivar is tőlük származik.

A dohányzás legkorábbi ábrázolása a maja művészetben található. „A dohányzó majom vázája” a klasszikus korszakból származik és nagyjából Kr. u. 250-900 között időre tehető a keletkezése. Ezen a képen egy pókmajom dohányzik – amely valószínűleg egy maja istent ábrázol. Valószínű tehát, hogy az ókori maják voltak az elsők, akik szivart szívtak, de amint látni fogjuk, a dohány gyorsan elterjedt szinte minden kultúrában.

Az első európai dohányos története

Rodrigo de Jerez, Kolombusz Kristóf legénységének tagja volt és róla készült az első feljegyzés Európában arról, ahogyan dohányt szív levelekbe csavarva. Amikor Jerez elhozta új szerzeményét szülővárosába, a spanyolországi Ayamontébe, a spanyol inkvizíció gyorsan bebörtönözte. „Csak a Sátán lenne képes rávenni az embereket, hogy füstöt fújjanak ki a szájukból” – állították.

Így a következő hét évben az első európai dohányos börtönbe került, mert az emberek azt hitték, hogy ő a Sátán. Időközben a dohányzás Európa-szerte elterjedt. Mire Jerezt kiengedték a börtönből, már futótűzként terjedt a szivar és a dohány.

Joos van Craesbeeck – Italozó dohányos c. festménye

Kuba a szivarozás hazája

Kubában II. Fülöp spanyol király uralkodása óta gyártanak szivart, nagyjából a 16. század elejétől. Ez azt jelenti, hogy a szivarok világméretű történetét tekintve a kubai szivar volt az egyik legkorábbi áru a dohánykereskedelemben. Nem sokkal azután, hogy Rodrigo de Jerez és Kolumbusz legénységének többi tagja bemutatta Európának és a világ többi részét a dohányt, Kuba tömeges szivargyártásba kezdett.

Két dolognak tudható be a kubai szivar népszerűsége. Egyrészről a kubai éghajlat igen kedvező a dohánynövény különböző fajtáinak, a másik, hogy a szivarokat nagy érzékenységgel és műgonddal készítik. Kubának több évszázados tapasztalata van, amelyből meríthet. Több százéves múltra tekint vissza a kézi sodort szivar, különös figyelmet szentelve a dohány kezelésének. A szivar felépítésébe kerülő levelek elemzése, valamint a különböző ízekkel és erősséggel való kísérletezés – mindezek a tényezők teszik Kubát vitathatatlanul a világ legjobb és legkiválóbb minőségű szivargyártójává.

Az előállítás művészete abban rejlik, hogy különböző dohányokat kevernek össze egy erre alkalmas, sima és hibátlan borítólevélben. Ezzel alakítják ki az egyes szivar típusok ízkombinációját, erősségét és égési tulajdonságát. A kistermelőktől felvásárolt dohány különböző minőségi osztályokba sorolják. Az osztályozás alapját a levelek finomsága, nedvességtartalma és mérete adja. A magasabb kategóriába tartozó anyagból készül a külső fedél lap, a kevésbé minőségi levelekből belső töltelékanyag válik. Ezután következik az asztagolás, amely annyit tesz, hogy a kiválasztott dohányleveleket rétegekbe, halmokba rakják, amelyek így egy természetes fermentálási folyamaton esnek át.

Ez a lépés körülbelül 8 hónapi tart és a nikotin és kátránytartalom csökkentését szolgálja. Ezt követően következik a párásítás, ami a megfelelő nedvességtartalom eléréséhez szükséges, majd a levelekről leválasztják az erezetet. Ezek a levelek kerülnek összetörve a szivar belsejébe. A fedélleveleket páclébe áztatják – ezek adják az egyes szivarok különleges aromáját és ízvilágát. Az ép és egészséges leveleket a többi összetevővel együtt nagy gonddal rétegenként összesodorják.

A szivar sodrók éveken át tanulják a mesterséget, mire tökéletes formájú szivart tudnak készíteni. A kubaiak nem változtattak ezen a hagyományon és nem gépiesítették a gyártást – az emberi kézben és mozdulatokban rejlő évszázados tradíció adja a kubai szivar igazi értékét – amelynek darabját 2000-5000 forintért lehet megvásárolni, de a legdrágább exkluzív kubai szivar dobozáért akár több mint 5 millió forintot is le kell szurkolni.
Az elkészült terméknek kell egy kis pihenés, majd 25 szálas csomagokba rakva készen állnak a kereskedelmi forgalmazásra.

A havannai Pinar del Río területén olyan egyedülálló a klíma, mint talán sehol máshol kerek e földön – mintha ezt a földrészt a Jóisten is dohánytermesztésre teremtette volna! Fidel Castro hatalomra jutása és John F. Kennedy embargója nagyon jót tett a kubai szivar forgalmazásának – mivel ezeket a szivarokat csak a befolyásos tehetős emberek tudták beszerezni és megvásárolni, ezért igazi státusszimbólummá vált – kubai szivarral kínálni a vendégeket lenyűgöző dolog volt.

Bár a világ hatalmasat fordult a cigaretta megjelenésével, a szivart nem tudta ellehetetleníteni a változó és gyorsuló idők újítása. Olyannyira nem, hogy 2019-ben még növekedett is a nemzetközi értékesítés és közel 531 millió dollárt ért el.